H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

III. 4. 1. A címlap A címlapok több típusú információt adnak. A 16. században utalnak a szerkesztő (Gálszécsi, L. F., Sz. Gergely, Bornemisza Péter) személyére. (Az előszavak is csak a 17. század közepéig segítenek a szerkesztő személyének meghatározásában, mint pl. Szenei Kertészé). A névtelenség miatt, különösen az új típusú szerkesztmények esetében (mint pl. az 1593-as bártfai vagy az 1635-ös lőcsei) körvonalazódott azok köre, akik részt vehettek a munkában. A támogató személyekre is találunk adatokat a címlap (mint pl. az 1697-es unitárius esetében) és a nyomdász-ajánlás (mint pl. Csáktornyai Jánosé, 1590) alapján. A kiadások közötti összefüggésekre sok esetben már a címek azonossága vagy nagyfokú hasonlósága figyelmeztet (pl. a 16. században a Keresztyéni gyülekezetekben való isteni dicséretek, vagy a 17. században a Szent Dávid prófétának ékes ritmusú-típusú címek). Néhány cím segít a kiadások számának, illetve a kapcsolódásoknak a meghatározásában (pl. az 1635-ös lőcsei vagy az 1640-es bártfai esetében). A címlap, illetve a címlap-verzó fontos eleme az a bibliai idézet, amely az éneklés szükségességét (a protestáns hitvallásokat követve evvel) alátámasztja. Egy ideig - a német gyűjteményekhez hasonlóan - a címlapon a 149. zsoltár szerepel, majd az evangélikus gyűjtemények másokat is feltüntettek (Bornemisza a 103. zsoltárt, az 1593-as bártfai a 81. és 96. zsoltárt stb.), vagy a kötet végére helyezték azt (pl. az 1629-es lőcsei). Az unitáriusok külön utat jártak. Egyszerű címlapjukra a 150. zsoltárból tettek idézetet, a verzón pedig a 80. zsoltár szerepel (Kolozsvár 1632). A hosszú barokk címek az énekeskönyvek 17. századi kiadásaiban követhetőek nyomon. A címlap fontos eleme a „bővítette", „öregbítette", „javította" és a többi hasonló megfogalmazás. A kötetek egy részében ez mint közhely ismétlődik, főleg az új szedésü, változatlan kiadásoknál (pl. a debreceni 1616-os és 1620-asnál). Más esetben azonban lényeges információt ad a szerkesztés munkájáról (pl. az 1635-ös lőcseinél vagy az 1697-es debreceninél). 262