H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

Felépítés'. A. Címlap: utal a kötet újdonságára, a német énekfordításokra, valamint „könyvecskének" nevezi a gyűjteményt, ami ez esetben nemcsak a terjedelmet jelöli, hanem, mint bizonyítható, a kötet „kiegészítő" jellegét is. Β. A címlap verzóján latinul és magyarul: „Qui cantat, bis orat. Az az. A' ki buzgoságossan énekel, kétszer imádkozik."

34

5 C. Énekek. D. A kötet végén az eredeti német források és magyar nyelvű énekek tartalomjegyzéke található. Szerkezet'. 1. reggeli énekek - 2. étel és úrvacsora utániak - 3. estiek (amit egy imádság zár le) - 4. ünnepiek (Advent, Karácsony, Szent István napja. Böjt, Szent Gergely napja, Húsvét, Aldozócsütörtök, Pünkösd) - 5. különféle (közte Szent Márton és Szent Katalin napjára) - 6. halotti énekek. Énekversek száma'. 99[+2] ének, s ebből mindössze 18 a 16. századi (1. az 1/B sz. függeléket). Kapcsolódás'. A kötetnek nem ismerjük magyar előzményét, és a 17. századból sem maradt fenn több kiadás. Bár más Zöngedözö mennyei kar (a továbbiakban: ZMK) is megjelent „Lőcse 1696"-os impresszummal, ezekről kiderült, hogy hamis kiadási hellyel és dátummal látták el őket, s valójában 18. századiak.

146 Csak ez a fenti, egyetlen példány minősíthető 17. századinak. Pukánszky Béla,

347 és az ő nyomán Friedrich Károly,'

4

8 Papp Géza"'

4

9 az 1686-ös lőcsei német énekeskönyvet (RMK 11. 1583) jelölte meg forrásként. Másik lehetséges forrásként Schulek Tibor

35

0 egy 1694-es lőcsei német nyelvű énekeskönyvet (RMK II. 1778/B) adott meg - a ZMK német énekeiből 36 szerepel ebben (egyetlen példánya a Győri Evangélikus Gyülekezeti Könyvtárban található

3" ). Egyelőre a pontos minta meghatározása lehetetlen. Az 1686-os lőcsei német énekeskönyv csak Nagyszebenben tanulmányozható, és az 1694-es sem tekinthető egyértelműen közvetlen forrásnak. 34

5 Latin mondás. 1. a 3. sz. függelékben (a Szathmárnémethi Mihály-féle szöveg jegyzetei között). 34

6 SZELESTEI N. László (1983) hívta fel először a figyelmet a hamis impresszumú evangélikus énekeskönyvekre; 1. legutóbb V. ECSEDY Judit, 1996. 101-102. 34

7 1926, 271. 34

8 1944, 91. WRMDT\\. 172. 35

0 SCHULEK Tibor, 1966, 177. 55

1 Valószínűleg már a 17. században is a győri gyülekezet, vagy annak egyik lelkésze (tanítója) birtokolta a példányt. 234