H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
1. Az önállóan kiadott halottasok (a táblázatban csillag jelöli) - Várad (1654), Kolozsvár (1680 k., 1692), Lőcse (1682) - kisebb eltérésekkel, de hasonló énekanyaggal bővítették a 16. századi énekkészletet. Helyi jellegzetesség, hogy a kolozsváriak bővebb válogatást és a Szenei Molnár-zsoltárokat is adják. 2. Az énekeskönyvhöz közvetlenül csatlakozó halotti ének-rész, mely a váradi (1648), kolozsvári (1680) és lőcsei (1694) kiadásokban - valószínűleg éppen az önálló kiadásokra tekintettel - kevés halotti éneket tartalmaz. A 16. századi halotti énekkészlet megduplázódott a 17. században. Ehhez járult még a temetési énekként használt Szenei Molnár-zsoltárok száma. A halotti énekek nagyszámú 17. századi gyarapodása igazolja Csomasz Tóth Kálmán megállapítását, miszerint a halotti énekek az éneklésünk legnépszerűbb és legnépibb rétegét képezték. 31 5 1655 Várad - RMNy 2624 [4] [Az / Sz. DA VID PROFE-Ztának ékes rytmusu / SOLTARIVAL·, / [- 2] Es Ζ A' Soltárokbol sze-Zreztetett Ζ DITSERETEKKEL; Ζ S' egyéb Ζ Istenes ENEKEKKEL [- 1] és Ζ HYMNUSOKKAL Ζ tellyes Könyv. / [- 5] Ezek után vágynák egy néhány Ζ áhítatos Imádságok. / [— 3] Mellyeket most újjobban, egyneZhány HALOTT ENEKEKKEL meg-Zbövitvén, ki-botsátof, / VARADON, / SZENC1 ABRAHAM. 1655.] 12°-[12] 84; 372 [12] pp. - kotta nincs - orn. Egy címlap nélküli példány (Kolozsvár, a Zsoltárkönyv nélkül) és egy Zsoltárkönyv-példány (Nagyszeben). Az énekeskönyvhöz, mint a cím is mutatja, csatlakozott egy Zsoltárkönyv, amely valószínűleg azonos azzal az 1655-ös kiadásúval, amelynek egyetlen példánya ma Nagyszebenben található. Az RMNy feltételezése szerint 31 6 elképzelhető, hogy csak a zsoltárok nyomtatása húzódott át 1655re, de az is lehetséges, hogy 1654-ben és 1655-ben is megjelent a Zsoltárkönyv a gyülekezeti énekeskönyvvel együtt. A 18. században a kötet a kolozsvári jezsuiták könyvtárába került. A mikrofilmről nem állapítható meg, hogy a „Kmita András" beírás (valószínűleg azonos a Kolozsvárra menekült lengyel unitárius Kmita Andrással) possessor-bejegyzés-e. vagy ami valószínűbbnek látszik, hogy Kmita kiadásának tulajdonították a későbbi tulajdonosok a kötetet. RMK 1. 898 és 905/A; Révész, Várad 1654; Erdélyi 35. sz. 3, 5CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1953, 288. 31 6 2000, 789. 211
