H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

rész nélküli 1606-os halottast."" Minderre azonban végleges választ csak a kötés és a debreceni nyomda betűkészletének vizsgálata adhat. Β. A ι v: Újfalvi Imre temetési ék.-előszava, melynek aláírása: „Debreczenben Pünkósthav. 12. napjan. 1598. E. S. U." C. Énekek. D. 2Ír: „INTÉS. Mivel hogy ez halót Énekek ez előtt való Énekes könyvel eggyütt jarnak; Ennek okaert az mellyek abból ide-is neztenek volna, itt azokat róvidsegnek okaert el hadtuk mint: Ur Isten irgalmaz nekem: Legy irgalmas Ur Isten mi nekünk: Ismeg, Dog halainak idejen igen illendő mondania: Mi Urunk Iesus Christusnak: lsmeg. Az meg ßomorodot ßivnek vigaztalasara mondhatni: Hiß link mind egy Istenben, <&c. Augustinus, in libro de agenda cura pro mortuis.

24

0 Vocantur ante tempus boni, ne diutius vexentur ä noxiis: Mali verd & impii tolluntur, ne diutius bonos persequantur. Idem, De doctrina Christiana, libro 2.

24

1 Non potest maié mori, qui bené vixerit: & vix bené moritur, qui maié vixerit." E. 21v: „MUTATÓ TABLA." A végén: „Mors sceptra ligonibus equat." Szerkezetaz 1. rész kissé módosította az RMNy 886/1 szerkezetét, és egy 5. csoportot is létrehozott: 1. zsoltárok - 2. ünnepi énekek - 3. káté-énekek - 4. különfélék - 5. prédikáció utániak. Énekversek száma} cr. 221 ének. Enekversek száma:' 30 ének (megegyezik RMNy 886/2-vel). Kapcsolódás. ' 2 Az ún. debreceni típus (Újfalvi-féle módosítású) variánsa. Ugyanis az ismeretlen szerkesztő nemcsak egy prédikáció utáni részt alkotott az 1. rész végén, s ezzel az istentiszteleti használathoz nyújtott segítséget, hanem 2 éneket is elhagyott az Újfalvi-féle szerkesztményből. RMNy 640-böl is csak mindössze 12 éneket nem vett át. Ezzel szemben a korábbi protestáns hagyományból átemelt énekekkel kiegészítette Újfalvi gyűjteményét. 23

9CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1967, 117-118. 24

0 AUGUSTINUS Aurelius: De cura pro mortuis gerenda. 24

1 AUGUSTINUS Aurelius: De disciplina christiana, lib. 2, cap. 12. 169