H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

4. a prédikáció utáni énekek folytatása - 5. zsoltárok - 6. szentegyházba való isteni dicséretek - 7. temetési énekek.

8

7 Énekversek száma. ' 1

1 cr. 191 gyülekezeti ének, ha a kötet végéről hiányzó 2 verset beszámítjuk. Huszár ebben a kötetben nem közölte újra azoknak a gyülekezeti énekeknek a kottáit, amelyek az 1560-asban már megjelentek. Lehetséges magyarázatként egy analóg példát hozhatunk. A lengyelországi cseh testvérek 1569-es énekeskönyvének előszava írja, hogy az énekeket azért közölték kotta nélkül, mivel az 1554-es kiadásban ezeknek az énekeknek már megjelent a 88 kottájuk, és a kántorok már jól ismerték azokat. Huszár Gál, akárcsak 1560-as énekeskönyvének anyaggyűjtésekor, igyekezett válogatni az időközben összegyűlt énekekből, és gondosan kihagyta a „tudatlan emberektől" költött szerzeményeket. Sok esetben, akárcsak tanítványa és barátja, Bornemisza Péter, ő is személyes 89 ismeretségei révén jutott hozzá egy-egy ének kéziratához. Az 1. kötetben 24, gyülekezeti énekként használható himnusz és 15 dicséret dallama található.

9

0 Jelentős újítása Huszárnak az énekek szignálása. A 16-17. században a szerkesztők csekély fontosságot tulajdonítottak a szerzőségnek, ahogy Újfalvi Imre írja: „Az authoroknak neveket el nem titkoltam volna, de kevesnek tudhattam meg az kiknek az vers fejekben nintsen. mellyeket külön meg jegyzeni nem ßükseg volt" (RMNy 886/2: Aiv)· Analóg példaként az 1533-as strassburgi Wolfgang Köpfel-előszó teológiai magyarázatát idézhetjük: „Vnd alle mal newe verteütschte Psalmen, so hie oder andersswo aussgangen, erzugethon. Dann wir hierinne niemants person oder namen ansehen, auff dz bey Gott dem allmechtigen alles ansehen allein bleiben mög, vnd daneben durch newe erfürbrachte Psalmen, der gemeynd, Übung vnd fleiss erfrischt, vnd nach weiter erkantnuss Christi zubekommen gereytzt vnd getriben werde."

9

1 Huszár Gál kivétel - Bornemisza csak az ő nyomdokain haladt - abban a tekintetben, hogy attribuálta a verseket: az 1. kötetben 8, a másodikban 11 esetben tüntette fel a szerzők nevét. Az 1560asban csupán egy vers végén (B

6

v) találunk egy G. H. monogramot. Az 1566-os egyetlen esetben sem szignálta a verseket. Az 1569-esben a szerkesztő, Szegedi Gergely monogramján kívül kétszer találjuk meg a címben a szerző nevét (178, 193). A többi énekeskönyvben szintén legtöbbször a G. Sz. monogram tűnik fel. Az utókor kimagaslóan legtöbb szignót nyújtó 1574-es énekeskönyve alapján tudunk egyes verseket Dévai Mátyásnak (1, 105v), Melius Juhásznak (I, 269r), 8

7 L. részletesen H. HUBERT Gabriella, 1986. 1007-1012. 8

8 HLAWICZKA, Karol, 1970, 180. 8

9 BOTTÁ István, 1991,441 skk. 9

0 CSOMASZ TÓTH Kálmán. 1981, 176. 9

1 WB, 550. 123