H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

Huszár Gál a betűtípusok és nyomdadíszek váltogatásával esztétikailag tetszetős kiadványt hozott létre. Mindezek gyakorlati célt szolgáltak elsősorban: a könyv használatát segítette a tagolás. Részei két kötetben·. [1] graduál (istentiszteleti rendek, imádságok) gyülekezeti énekekkel és [II] gyülekezeti énekek. Felépítés} " A. A címlap az 1560-as (RMNy 160) kiegészített változata: utal arra, hogy a gyűjtemény imádságokat is tartalmaz, nem jelzi viszont azt, hogy istentiszteleti rendek találhatóak benne. B. Aiv-4

V: AZ előszót Huszár Gál írta, címzettje pedig az olvasó ill. éneklő gyülekezet. Huszár itt nem szól korábbi énekeskönyvéről (RMNy 160), és elősza81 vának szövege szintén új. Többek között talán épp azért nem említi korábbi munkáját, mert, mint Czeglédy Sándor írja, " „nem lett volna célszerű lutheránus pártfogóit emlékeztetni" a Melius Juhásznak ajánlott gyűjteményre, hiszen „1574ben, amikor a két felekezet az ő vidékén még nem vált el egymástól, mint nyomdász és könyvkiadó egyaránt azt tartotta helyesnek, hogy most a saját himnológiai tevékenységének debreceni előzményeiről hallgasson." Feltevésünk szerint Huszár Gál ez utóbbi graduál-énekeskönyvet sokkal inkább sajátjának érezte, mint az előzőt. Csak ekkor. 1574-ben valósíthatta meg régi tervét: egy olyan gyűjtemény létrehozását, amely graduál és énekeskönyv egyszerre, amely istentiszteleti rendtartást és imádságokat tartalmaz. Huszár Gál nemcsak a komjáti igényeket akarta kielégíteni, hanem a lehető legnagyobb körben szerette volna egységesíteni és elterjeszteni a könyvében található liturgiát. Ez a törekvése valószínűleg sikerrel járt, hiszen, mint Bottá István kimutatja, még a 19. században is használták a gyűjteményt.

8

3 C. Graduál gyülekezeti énekekkel, istentiszteleti rendekkel, imádságokkal és számos, a lelkészeknek, kántoroknak és a gyülekezetnek szóló magyarázatokkal. D/l. I. kötet végén (yyy

k): „E K.6NYBEN VALÓ PSALmusokrol es egyéb Diczeretekról. Miert-hogy ä Psalmusok ä Diákul való regi translatioban soc helen igen kűlőmkóznec ä Sido Bibliaban való értelemtől, Ez okaert é mi fordításunkban, nem ä regi translatiot, hanem ä Sido textust kóuettüc. Azért ä kinec nem mind iarton tettzic, ne siessen adzig itelni (Coecus de colore) hanem oiuassa meg elóBőr ä Sido textust, s-am bátor kárhoztasson az vtán bennünket. Az Hymnusokat kedig, Antiphonakot es egyeb lelki enekeket, abban hadtuc ä miben talaltuc. Mind 8

1 A szöveget 1. a 3. sz. függelékben. 8

2CZEGLÉDY Sándor, 1967, 372-373. 8

3 BOTTÁ István, 1991,468. 121