Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

64 Advent 5. Mi hozott le a földre A mennyből tégedet ? Nem más világnak üdve, Csupán a szeretet. A te kínos halálod Lőn a mi életünk, Te szent véred megváltott S békét szerzett nekünk. 6. Oh vésd szívedbe mélyen, Te árva, bús sereg, Ki bújdosol az éjben S szemedből könny pereg: Most jő lelked királya, Itt áll ajtód előtt, Vigaszta­lás van nála, Hittel fogadd el őt, 7. Az ellenség hatalma Minket el nem riaszt, Erős az Úrnak karja, Menten elsöpri azt. Jön a menny s föld királya, Nagy az ő ereje, Világnak go­noszsága Nem bírhat meg vele. 8. Eljön, hogy megítéljen Élőket, holtakat; Ki hozzá hű, ne féljen, Mert annak üdvöt ad. Jövel, fényes világunk, Jövel, mi szép napunk, Igaz szív­ből kívánunk, Míg hozzád juthatunk. Dt. 111. Gerhadt Pál (1607—1676). Dallama: Vigyázzatok, azt kiáltja. (196) Hozsánna ! Valóban eljött, Kit próféták sora • jövendölt, Mint világ üdvözítőjét. Kit a népek várva vártak, Kit látni királyok is vágytak, Boldog szívek üdvözöljék ! Ο az, kit kívántunk, Mást nem kell már várnunk. Oh szent öröm ! Jer, áldjuk őt, Az érkezőt, Hozzánk alázattal jövőt. 2. íme, a világnak Ura Emberi formát ölt magára S jön szelid-alázatosan. Szolgául áldozza magát, A világ kincsére mitsem ád, Osztozik szegények sor­sán. Nem nézi önjavát, Értünk vállal halált: Ki más jönne, oh testvérek ? Ráismérek S hódolok Üdvö­zítőmnek. 3. Jön orvosa bajainknak, Vigasza nyomorúsá­ginknak. Szánta lelkünk ínségeit. Látta bűn igáját rajtunk, Halál tőrében kárhozatunk S hogy vész üdvünk, ha nem segít. Győzött bűn hatalmán, Ha­lál birodalmán. Lelkem fogadd, Ki jött érted S üd­vöddé lett, Ajánld fel neki hitedet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom