Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Β. I. Kezdő és befejező énekek

52 DICSÉRETEK hők, villámlások, Mennydörgések, förgetegek ; Nyíló virágon gyöngyös harmat, Lombok között csendes fuvallat: Dicsérje, óh Uram, hatalmad! 4. Szőlőtermő hegyek, Kalásszal rengő rónatér, Lombfakadás s hullás, Gyümölcsös nyár és néma tél; Csurgó csermely csörgedezéssel, Zuhogó vizek zörrenéssel: Mind nevedet áldják zengéssel! 5. Kert rózsái, szüzek, Szülők ékes szemefénye ; Erdő fái, ifjak, Szülők bimbózó reménye ; Királyok, gazdagok, szegények, Bölcsek, aggok és minden népek : A nagy Úristent dicsérjétek ! 6. Dicséret, dicsőség A menny és föld Istenének, Örökkön-örökké Zengjen néki hálaének ; Ki egyedül Űr a világon, Felül van minden változáson, Fejünkre áldás tőle szálljon! A 148. zsoltár. PéctefyKirály Imre érsekújvári lelkész, f 1640 körül. Eredeti dallam. (27) Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged • tartottunk hajlékunknak, Mert amikor a hegyek még nem voltak, Hogy még sem ég, sem föld nem ,volt alkotva, Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben. 2. De az embernek, Uram, meg kell halni És ezt mondod az emberi nemzetnek : Legyetek porrá, kik porból lettetek ! Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása. 3. Mint sebes árvíz, mint eltűnő álom, Mint gyenge fű elhervadó virága, Az ember élte olyan e világba': Reggelre kél, hogy ismét éjbe szálljon, Ha bűneit idézvén ellene, Nagy búsulásod rája gerjede. 4. Haragod miatt napjaink letűnnek, Esztendeink, mint a beszéd, elszállnak. Gyorsan enyészünk, mint a múló árnyak Határinál a hetven, nyolcvan évnek, Ameddig kísér munka, fájdalom, Ott vár reánk a síri nyugalom.