Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)
IV. Temetési énekek
544 KÜZDELMES ÉLET UTÁN Dallama : Uram, hallgass meg az én ínségemben. (208) QA© Dicső boldogság! immár elnyertelek, RoÖUO. molhatatlan hajlék! elértelek. Szenvedések, Sinylődések, Titeket végképen levetkőztelek. 2. Már tudom, hogy az Istent szeretőknek, S látogatását jó néven vevőknek Minden bajok, Bármily nagyok, Javukra válnak, mint híven tűrőknek. 3. Halandó ember, ki holt tetememet Nézed, vedd tanulságul életemet; Terhes bajok, Sűrű jajok, Érhetnek itt még, mint értek engemet. 4. Amíg hát élsz jó és vidám napokat, Meggondolván, hogy érhetsz gonoszokat, Szenvedésre És tűrésre Készülj és küzdd át békével azokat. 5. Bölcs végzés szerint, ha nyavalyák árja Gyönyörűségid kútfejét elzárja, Légy csendesen, Tűrj békésen, Lelkedet mennyben más, jobb élet várja. 6. Ott elfelejted sok földi kínodat, Az Úr letörli könnyhullatásodat, Üdvösséggel, Dicsőséggel Megkoronázza pályafutásodat. Mg. 94. Zathureczky S, Dallama: Mint a szép híves patakra. (212) ΟΠΟ Örvendezz, zaklatott lelkem, Felejtsd el sok ®"'· bánatod; Jé2usom hívott el engem, S itt hagyom e világot, Benne éltem nyomorát. Szenvedését, fájdalmát. Jézusom, hozzád sietek, Hol mondhatlan jókat veszek. 2. Istenem után epedtem,. Éjjel-nappal szüntelen, Keresztemben, ínségemben Ö maradt mindig velem. Mint vándor útja végét, Vártam én is a békét, Napnap után egyel kértem, Jöjjön áldott, boldog végem. 3. Sok éjt által virrasztottam, Gondjaimban töprengtem ; Nyoszolyámon elhagyottan Álmatlan keseregtem. Tudtam, hogyha felvirrad, Utam csak rögös marad, S majd ha leáldozik a nap, Szenvedésim megújulnak. 4. Jézusom, égi kegyelem, Ki öröktől fogva vagy, Jóságoddal, Oh légy velem, Végharcomban el ne