Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

534 HÁZASTÁRSAK FELETT ládot, Óvja őket s vezesse A te végtelen jóságod, S itt hagyván ez életet, Örvendezzenek veled. Mg. 77. Elefánt M. Dallama : Minden ember csak halandó. (228) Elet, halál örök Ura. Könnyek közt is.imá• dunk, Nézd, örömünk mint vált búra És sírásra vígságunk. Amit adtál kegyes kézzel, Ily váratlan mért vevéd el ? Gyászba borult mi fejünk, Oh vigasztalj Istenünk ! 2. Vérző sebet ütél rajtunk, Fájó keblünk dúlja kín ; Méltán jajgat s zokog ajkunk Boldogságunk romjain. Korán szétválasztál minket, Szétszakítád szent frigyünket, Szép koronánk porba hullt, Egünk végkép beborult. 3. Mint viharzó tenger habja. Hitves könnye úgy pereg, Jó szülőjét úgy siratja Gyászoló gyermeksereg. Hisz, ki őket úgy szerette, Keblén híven melengette, Hívó szavuk nem hallja, Elfedi a sír hantja. 4. Bölcs Teremtőnk, igaz Urunk, Ki minket megsebezél, Lábaidhoz leborulunk, Aki benned hisz, az él; Csüggedéstől ments meg minket, Gyógyítsd fájó sebeinket; Vigasztald a szenvedőt, Szánjad, védjed s áldd meg őt. 5. Elhunyt társunk hazaért már, Mi még vándorlunk tovább ; Vágyó lelkünk odafent vár Boldogságot, szebb hazát. Jézus ! feltámadás, élet, Add, hogy egyesüljünk véled, S ki most hozzád költözött, Lássuk szent öröm között. Dt. 569. Zábrák D. Dallama : Krisztusunk az alázat. (140) 7QO Itt hagyod lakásodat, Mely volt kis világod, Amelyben családodat Apolta jóságod. Fájt szíved, mert érezted Itt a gyászos óra, Mely megfáradott tested Hívja nyugovóra. 2. Folytak égő könnyeid Kínjaid helyére, Aján-