Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

JEGYBEN JÁRÓK FELETT 531 tet. Virágait hinti, szórja Reája a kegyelet, Fájó szívvel temetjük el, Akit korán vesztettünk el. Elete még tavasz volt S hirtelen télbe hajolt. 4. Mint a virág elhervadtak Rózsái szép arcának, Hült porai lenn maradnak Keblén a földanyának. Atyánk, átadjuk őt neked, Megtört testét pihentesd meg; Lelkét pedig egedbe, Örök üdvre fogadd be! Mg. 65 Kovács Andor. Jegyben járók felett. Dallama : Jézus Krisztus, én életem. (226) Jajkiáltás hangzik itten, Hallgasd meg oh • bölcs s jó Isten, A hű jegyes nincsen többé ... Elment innen mindörökké. 2. Összeomlott minden álom Ε megindító halálon. Hiába könny, ő már nincsen S vissza nem jő semmi kincsen. 3. Szeretni oh mért tud a szív, Ha a halál a sírba hív, Sötét lesz az egész világ, Elhervad a mirtusz virág. 4. De nem lehet, hitünk mondja: Az..Úrnak van reánk gondja, Ha elmúlik ez az élet, Örökké él a hív lélek. 5. Vigasztalást adj hát nekünk S tekints reánk jó Istenünk, Békéltesd meg bús szívünket S földre sújtva is áldj minket. 6. Nem sírunk már, gyászunk enyhül, Szózat hangzik le a mennybül: Meghallgattam imádságtok. Szent áldásom küldöm rátok. Mg. 70. Törteli Lajos. Fiatal házasok felett. Eredeti dallam. (239) Mi voltam én s mivé lettem, Mind jól tud• játok, Öröm volt földi életem, Elmondhatjátok. S bánatra vált sorsom, Koporsóban nyugszom. Végzésedből, égi Atyám, Megtörött én földi pályám, Amint látjátok. 33*