Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

ISKOLÁS GYERMEK FELETT 52ΪIskolás gyermek felett. Dallama : Ments meg engem, Uram, (231) Elmégy, kedves gyermek, Szüleid öléből, • Kiknek sűrű zápor Hull érted szeméből; Fogadd el hűségük Utolsó csókjait, Kívánd rájuk Isten Legjobb áldásait. 2. Elmégy, kedves lélek! Az Ür, ki elveszen. Szélvészes tengerről Biztos partra teszen. Nincs kísértés, nincs bűn A sírhalom alatt; Menyegzői ruhád Ott hófehér marad. 3. Elmégy, kedves lélek ! Nagy boldogság vár rád, Melyet itt a világ ígér, de meg nem ád. Mennyben a panasznak Elnémul szózatja, Mely itt az egeket Sokszor hasogatja. 4. Elmégy, kedves lélek ! Meglelted hazádat, Itt lenn kezdted, ott fenn Végzed iskoládat. Ott lelked pásztora Vezet bölcseségre-; Itt lenn okosságunk Gyakran épít jégre. 5. Elmégy, kedves lélek I Nincs korán halálod, Bár azt élted nyíló Tavaszán találod. Aki sokáig él, Fárasztó pályát fut; Aki korán meghal, Korán örömre jut. 6. Elmégy, kedves gyermek! Mi is majd elmegyünk Mindnyájan utánad, Akárkik s mik legyünk. Akkor hív szülőid, Kiket nagy bánat ért, Vígan adnak hálát Korán nyert pálmádért. Dt, 564. Kis János püspök (1770—1846.). Dallama : Gondviselő édes Atyánk. (126) íme, a gyászt szerző halál Sok élőt mily • hamar talál; Mint egy véletlen történet,Egyaránt ér ifjat, vénet. 2. Az anyák gyermeket szülnek, Ember születvén, örülnek ; Ölelvén ép magzatjukat, Elfelejtik fájdalmukat. 3. Már szép jövendőt ígérnek A földi kedves