Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

gyermekek felett 521 Mint menny örökösitől, Búcsúzzatok itt már. Minden bajt letesznek, Nem hordoznak fájdalmat S örömmel zengnek hálát Mennyben az Istennek. Fun. 171. F. Β. Ρ. Dr. Becker Kornél. Dallama: A nap immár elenyészett. (113) Volt gyermekem, szerelmetes, A földön an• gyalom, Míg itt virult, örvendetes Volt éjem, s nappalom. 2. Volt gyermekem, ha hívtam őt, „Mosolyává röpkedett, S ha ébredék öröm között, Ο is felébredett. 3. Van gyermekem s jaj énnekem, Halál ragadja el, Hiába mondom: „édesem, Kelj fel", ő nem felel. 4. Van gyermekem, enyészetén Bús szívem eleped, Nincs, ki adjon e föld színén Néki már életet. 5. Lesz gyermekem, hisz Isten él S lesz örök életem, Szívem enyhült érzésivei A sírba fektetem. 6. Lesz angyalon^ lesz gyermekem, Angyal lesz égben ő. Itt fájlalom, ott fellelem, Halálom majd ha jő. Mg. 49. Elefánt M. Dallama: Ε sötét földi pályán. (156) Kis virágot ültettem.Családi kertembe,Ápol• gattam, neveltem, Örömöm telt benne. Boldogan vert a szívem, Mikor mosolygott rám, Áldtam érte nagy híven Jó Istenem, Atyám. 2. S íme most boldogságom Nagy bánatra fordult, Hogy ez a szép virágom Letörött, sírba hullt. Folynak égő könnyeim, Nagy a búsulásom, Meggyűltek keserveim, Nincs vigasztalásom. 3. Tekintsd meg, jó Istenem, Az én nagy bánatom, Mellyel drága gyermekem Siratom, gyászolom; Mondd: Te magad vetted át Az én szép virágom, S adsz neki örök hazát, Hol egykor meglátom. 4. Egedből szállott alá, Csak ottan virulhat, A zord, kegyetlen halál Ott hozzá nem nyúlhat. Szép