Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

ÖRÖKÉLET, ÜDVÖSSÉG 515 Eredeti dallam. (236) Istenfélők, mily boldogok vagytok, Kik meg• halván, Istennel vigadtok; Ti már pihentek, Mi nem vagyunk még a bajtól mentek. 2. Csak siralomvölgye a mi földünk, Hol ezernyi búgondban gyötrődünk; Bármerre nézünk, Szívfájdalom a mi osztályrészünk. 3. Ti nyugosztok a sír éjjelében, Bátorságban és szép csendességben; Bú oda nem hat S nem zavarja meg a nyugodalmat. 4. Ott eltörül az Úr minden könnyet, ízlelitek már az édes enyhet; Az vár ott rátok, Amit fül nem hallott, szem nem látott. 5. Oh ki ne kívánna így meghalni, Mennyországért e földet elhagyni! Ki késnék itten ? Hogyha ott oly jókat ád az Isten. 6. Áldott Jézus, segélj minket erre, Jöjj és vigy át az örök életre, Hol dicsőségben Boldogultakkal élünk az égben. Dt. 595. Dach Simon f 165^. Dallama: Ki dolgát csak Istenre hagyja. (210) Elmúltával rövid éltünknek Ránk örök üdv • várakozik, Ott semmi baj nem bánt bennünket, Minden örömre változik; Erényt itt csak próbálgatunk, Üdvöt csak ott találhatunk. 2. Itt az erény gyakran csak sínylik S a gonoszság nyer diadalt, A boldogot mindig irigylik, S elhagyják a boldogtalant; Itt embert földre ver Bú, baj, kereszt s egyéb teher. 3. Itt csak keresem boldogságom, Ottan valóban meglelem, Ott lesz az én dicső világom, Erényre ott vár győzelem; Ott tisztelem s magasztalom A jó Istent mindenkoron. 4. Ott teljesen felfogja lelkem, S csodás bár, mindig érezem Azt, amit itt alig ismertem S titokzatos volt énnekem; Ott, amit róla gondolok, Tévedni abban nem fogok. 33*