Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

a végső dolgok 475 fel; Állj, te Isten, őrt felettünk, S bajtól többé nem rettegünk. Zp. 689. F. Β. P. Chalupka János. _ 14. A végső dolgok. (Általános tartalmú temetési énekek.) A világ hiábavalósága. Eredeti dallam. (217) /Q/ Csak halandó, elmúlandó Az ember élete. 070. Mint a felhő hegyek vállán, Eltűnik gyors szelek szárnyán, Siet éltünk, tovaszállván. 2. Csak halandók·, elmulandók Az ember napjai. Mint folyók lefelé folynak, Kértedre meg nem fordulnak, Napjaink is így elmúlnak. 3. Csak halandó, elmúlandó Az ember öröme, Mint változnak napok, órák, Setétség és világosság, Ilyen az öröm s vidámság. 4. Csak halandó, elmúlandó Az ember szépsége. Mint szél letör kis virágot, így jár ékes ifjúságod, Hervadását korán látod. 5. Csak halandó, elmúlandó Ember szerencséje. Mint a golyó, ha megmozdul, Majd erre, majd arra indul, így szerencsénk gyorsan fordul. 6. Csak halandó, elmúlandó Ember bölcsesége. Ki azt hitte, mindenhez ért, Küzdött földi dicsőségért, Tudománya, lám, mit sem ért ! 7. Csak halandó, elmúlandó Földi kincs, gazdagság. Könnyen támad tűz és árvíz, S mit ember magáénak hisz, Mindent megront, mindent elvisz. 8. Csak halandó, elmúlandó Minden e világon. Mindent, mit e földön szerzél, Mindent érhet baj és veszély. Csak az áll meg, Ki Istent fél ! 9. Oh Megváltóm, szabadítóm, Én édes Jézusom! Erősítsed én hitemet, Hogy semmi mulandó tőled El ne szakassza szívemet. Franck Mihály. Dt. 546. Az utolsó versszak Petrőczi Kata Szidóniától.