Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

ÁLTALÁNOS ÍNSÉG ÉS NYOMORÚSÁG IDEJÉN 467 deregnek Sápadt nők, gyermekek, Bérét dolgos kezeknek Bú, gond emészti meg. 3. Szent Isten, érzi lelkünk, Hogy gyakran tévedett, A jóval harcra keltünk, Vétkezve ellened. Tudjuk, hogy méltó bérünk, Mivel most sujt karod, És mégis esdve kérünk, Szüntesd meg haragod. 4. Ha megtagadta tőlünk A föld áldásait, Oh el ne zárd előlünk A részvét ajtait. A gazdag hadd szorítsa Szívéhez a szegényt, Segítse, gyámolítsa Igaz testvéreként. 5. Fakassz reményt szívünkben, Adjon erőt a hit, Hogy nem hagyod bűnükben Elveszni gyermekid. Eltűnnek nemsokára A dúló viharok, S az áldó nap sugára Új fénnyel felragyog. Dt 530. Torkos László. Dallama : Bizony meglészen az idő (230) jrpC Könyörülő nagy Istenünk, Nincs csendesség OOD. lelkünkben, Vérző szívvel eléd jövünk Siralmas bús ügyünkben. A lelkünk fél, szívünk remeg, Ha te nem jössz, ki védne meg Ε rettentő veszélyben? 2. A pusztulás vészes árja Szörnyű halált hoz reánk, Hogyha, útját el nem zárja Szent kezed, bölcs s jó Atyánk. Érdem szerint ne sújts minket, Mert ha nézed sok bűnünket, Elveszthetsz, mint másokat. 3. De perbe oh velünk ne szállj Haragodban, Istenünk, Sőt mellettünk híven megállj, Mert akkor nem félhetünk ; Alnokságunk bár igen nagy, Te kegyelmes, jó Atyánk vagy A Jézus Krisztus által, 4. Fordítsd hozzánk nagy irgalmad, Minden jónak kútfeje, Könyörgésünk szavát halljad, Szűnjék már búnk éjjele. Derítsd fel gyászos egünket, Vidámítsd meg bús szívünket Életadó örömmel. 5. De tovább is ha ver minket Rettenetes ostorod, Ha tekintvén sok bűnünket, Rólunk azt el nem vonod : Add, sietve hozzád térjünk, Hogy bármikor jön el végünk, Boldog legyen halálunk, 6. Kegyes Atyánk, téged kérünk, Hallgasd meg 30*