Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

132 húsvét 2. Hatalmát, mely ezt szerezte, Egykor Dávid jelképezte. Halleluja, örvendezzünk mindnyájan ! 3. Az óriást földhöz verte, A bűn fullánkját elvette. Halleluja, dicsőség az Istennek ! 4. Szabaddá tett minden bajtól, Megmentett a kárhozattól: Halleluja, megkönyörült mirajtunk ! 5. Sámson ő, ki megdöntötte A poklot is mindörökre : Halleluja, együtt zengjünk mindnyájan ! 6. Dicsősége örömére, Győzedelmi ünnepére : Halleluja, dicsérjük őt énekkel ! 7. Zengjük az egy valóságot: A dicső Szentháromságot. Halleluja, vígan mondjunk rá áment! Tr. 201. F. V. J. Dallama : Magyar nép, e napon. (83) Ismét új szépségben Támadt fel az élet, És • az egész természet Hangos istendícséret: Ujjong e feltámadásra Minden madár csattogása; Boldog, hogy új tavaszt lát! 2. Tündöklőbben ragyog Még a nap is már ma, Levélkéjét kibontja, A rét minden virága ; Régi hanton újra fű nő, Űjra lombot hajt az erdő : Élet van a gyökérben. 3. Ember, örvendezzél Ε nagy változáson: Lám az Isten téged is Számontart, hogy megváltson; Húsvétot is úgy érted meg, Hogy örvendhetsz életednek : Ne félj hát a haláltól! 4. Hogy eszedbe jusson: Nézz a pelikánra, Mely gyenge fiókáját Önvérével táplálja; Krisztus is ezt cselekedte, Hogy te juthass új életre : Magát adta halálra! 5. Mikor harmadnapon Sírjából feltámadt, Ezt mondotta Péternek S több más tanítványának : Kishitűek, ne féljetek, Hanem inkább örvendjetek, Hogy íme feltámadtam ! 6. Aztán velük maradt, Megdorgálta őket, S a Szentírást mutatta A még kételkedőknek : Megkí-