Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

120 böjt gára vette, Ezért jutott keresztre S gyötrődve kell meghalnia. 2. Lépj a kínok helyére, S nézd, mint omlik ki vére Megsebzett oldalán; A drága test lehajlik, Sóhaja messze hallik A szörnyűséges Golgotán. 3. Ki bántott oly merészen, Hogy tested im egészen Sebekkel van tele ? Hisz bűnnek és hibának Árnyéka sincs tenálad; Isten fiát ki verte le ? 4. Én voltam, én az ember, Ki végtelen bűnömmel Halálra vittelek : Az emberi gonoszság Ostorai csapdossák S kínozzák fájó lelkedet. 5. S te nem kívánod mégsem Bűnömre büntetésem, Te örök szeretet! Fölvetted a keresztet, Munkádat befejezted S az Úr megengeszteltetett. 6. Nagy önfeláldozásod S értem közbenjárásod Áthatja lelkemet; De a te szent szerelmed S el nem fogyó kegyelmed Ember mikép fizesse meg ? 7. Oh add, hogy jól megértsem Példád a szenvedésben, Mely tisztít és emel S ama dicsőbb hazában Add, hogy a jók sorában Az üdvösséget nyerjem el. Nyt. 614. Gerhardt Pál. Dallama : Minden ember csak halandó. (228) Jézus, élte életemnek, S halálomnak halála, ·, Ki értem a gyötrelemnek Kínját vette magára, És része volt minden rosszban, Csak hogy én el ne kárhozzam : Soha én ezt nem tudom Meghálálni, Jézusom ! 2. Káromoltak, kigúnyoltak, Arculütést szenvedtél, Megkötöztek, meghurcoltak, Minden bajt elviseltél, És ezt mind csak értem tetted, Hogy lelkemet megmenthessed. Soha én ezt stb. 3. A te ostoroztatásod Gyógyulást ad énnekem ; A te megcsúfoltatásod Megnyugtatja életem ; S menynyi átkot tűrtél értem, Hogy megszerezd üdvösségem ! Soha én ezt stb, 4. Mi vitt rá, hogy te viseld el A szidalmak os-