Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

napunk aiáhanyatlik, Ó, ne hagyj el, maiadj velünk virradtig. 6. Védelmezzed a te kicsiny bárkádat, Benned bízik a te küzdő egyházad, Melyért a te szent véredet ontottad, Elmerülni mostan azért ne hagyjad. 7. Sőt légy erős kőfala te népednek, Szaporítsad számát a hű seregnek; Vezérinek adjad te Szentlelkedet, Hogy hirdessék áldással szent nevedet. 8. Szent az Atya, mindenek Megtartója, Szent a Fiú, mindenek Megváltója; Szent a Lélek, Vigasztalónk, Vezérünk, — Szentháromság, hálás szívvel dicsérünk, Gönczi György énekeskönyvéből. Debrecen. 1592. Dallama: Térj magadhoz drága Slon Λ

/"

Ί Sión panaszkodik, búsul, Sión, az Űr szent "Wl vára, Melyet választott lakásul Népének oltalmára. Sírva szól: £n Istenem, Mért fordultál ellenem? ínségemben de elhagytál, Rám de súlyos igát raktál. 2. Azt ígérte, velem lészen, Szárnyaival bétakar; S most nem hallja kesergésem, Segíteni nem akar. Vajon mikor lesz elég? Meddig tart haragja még? Nem látja omló könnyemet, Nem könyörül, már nem szeret? 3. Ne sírj, 6, kesergő Slon, Szói az Ür és így felel: Kezem tőled el nem vonom, Szíved miért csügged el? Szűnjék lelked sóhaja, Hisz van-e édes anya, Ki magzatát ne gondozná És önkeblén ne hordozná? 4. Ha volna is ilyen anya, Kiben nincsen szeretet, Ki gyermekét megtagadja: Én nem hagylak tége139