Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

I. Dicséretek és könyörgések

β. Dicséret, dicsőséf: A menny és föld Istenének, örökkön-örökké Zengjen néki hálaének; Ki egyedül Ür a világon, Felül van minden változáson, Fejünkre áldás tőle szálljon! 148. zsoltár. Pécselyi Király Imre (t 1640 körül) (Sántha Károly) Eredeti dallam 4

Dicsértessék Urain, Örökké szent neved, Hogy ez ideiglen Gondomat viselted; Méltatlanságomat, Úristen, nem nézted; Hogy eddig megtartál. Hála legyen néked. 2. Irgalmasságodnak Csodálatos volta, Emberi elme azt Soha meg nem fogja; Te bőséges kezed Táplál szünetlenül, Sok jót adsz gyakorta Reménységen felül. 3. Gondod vagyon, Uram, Mi gyarló éltünkre, Életünkben való Minden szükségünkre; Még annak előtte, Hogysem rá gondoltunk, El vagyon rendelve Felségednél dolgunk. 4. A régi atyákról Elmélkedtem sokat, Eszemben forgattam ö bujdcsásukat; Uram, mily nagy gondot Viseltél azokról, Még javaikról is, Nemcsak őmagokról. 5. Jól tudom, mostan is Te azon Isten vagy, Irgalmasságod is Szintén oly igen nagy; A benned bízókat Soha el nem hagyod, Ó Uram, hallgass meg, Ne legyek elhagyott! 6. Benned bíztam, Uram, Mindenkor csak benned, Csak tetőled vártam Erőt, segedelmet; Teljes életemben Tebenned reméltem, Boldogulást, áldást Felségedtől kértem. 2· 19