Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

7. Jer, ha már beestvelcdik Es napunk nyugvóra száll, Te segíts, ha közeledik, Mint sötét árny, a halál. Ó maradj velünk tovább itt, Kérünk mint hü tanítványid; Drága vendég, el ne hagyj, Hű barátunk csak te vagy! Neunherz János (1653—1737) MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉRE Dallama. Dicsérd Istent, keresztyénség OQQ Jézus Atyjához költözött S isteni felségΔΔΟ ben Él a dicső lelkek között Örökké az égben. 2. Ki annyit tűrt és szenvedett Ε bűnös világon, Ekkép győzedelmeskedett A múlandóságon. 3. Istennel megbékéltetett, Leszállt a poklokig. Immár megdicsőíttetett, Él és uralkodik. 4. Istenfélő kegyes szívek, Kik véle szenvedtek, Bízzatok, legyetek hívek S dicsőséget nyertek. Grot Joachim (1733—1800) Dallama: Tündöklö hajnali csillag nnn Ö, mennyei fejedelem, Tied Immár a győΔό\) zelem, Ki a bűnt eltörölted. Földi pályádnak már vége, Dicsőséggel szálltál égbe. Mely ma megnyílt fölötted. íme Végre Tenálad van hatalmadban az ítélet, Kárhozat, halál és élet. 2. Téged a mennyel karok, Minden dicső, szent angyalok Mint győzedelmest áldnak; Téged, kit felvett szent Atyád Megosztván veled trónusát, Mint 121