Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

ítélet 467 Hogy kik az életben Oly sokat szenvedünk, Örök világosság Fényeskedjék nekünk. A régi „Libera Domino", Dallama: Oh felséges Atya Isten. RA Λ Λ ma nap, a harag napja A világot rl megolvasztja. Prófétáknak ez szózatja. 2. Rettentő lesz az itélet, Oh bírám, ha megítéled Szigorúan mind a népet, 3. Tompán pattan sírok zára, S az itélet trombitája Trón elé hajt, népek nyája. 4. Természet s halál remegnek, A halottak amint kelnek, S a kérdésre mind felelnek. 5. Immár a könyv tárva-nyitva, Ahol nyilván föl van írva Minden ember szíve titka. 6 Ami itt volt elrejtetten, Kiviláglik akkor rendben, Nem marad bűn büntetetlen. 7. Én szegény, ott szót hogy ejtek? Kárhozattól ott ki ment meg, Hol a jók is úgy reszketnek? 8. Mennynek, földnek szent Fölsége, Népek örök üdvössége, Rejts irgalmad tengerébe! 9. Édes Jézus, szánj meg engem, Aki jöttél énérettem, Tartsd meg ama napon lelkem! 10. Bűnöm súlya ím, alányom, Elpirulva mélyen bánom, Légy kegyelmes, én királyom! 11. Töredelmes szívvel kérlek, Porba hullva, oh segélj meg, El ne vesszek, hanem éljek! 12. Óh nap, napja siralomnak, Nyilik zára sírhalomnak, Föltámadnak mind a holtak. 13. Akkor Isten, tégy irgalmat! Kegyes Jézus, nyújts oltalmat És adj örök nyugodalmat! Celano Tamás. (A ΧΙΙΓ. század első feléből). 30"