Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

460 feltámadás, ítélet és örök élet 460· nincsen ott; Föltámadott, Nekünk is életet adott. 3. Túl a síron, ha felkelünk, Örök fényben ragyog reggelünk S többé le nem megy mi napunk. Mind megadja ott az Isten, Ami után epedtünk itten S nem sért keresztünk s bánatunk. Megszün a siralom, Eltün a fájdalom. Alleluja! Sír és halál Meggyőzve már, Lelkünk Istenhez, mennybe száll! Klopstock Frigyes (1724—1803).. Dallama: Elég immár. Gßft feltámadsz még, Én testem, feltá»O Ji 1 niadsz A nagy ítéletre, Dicsőséget S halhatatlanságot Hozó új életre. Ε hitemben erőssé tettél, Jézusom, ki diadalt vettél A halálon. 2. Ne rettegd hát, Leomló sátorom, Setét sírboltodat! Egybeszedí S új életre hívja Teremtőd porodat; A rothadóból rothadatlant, Halandó testből halhatatlant Hoz majd elő. 3. Oh boldog nap! Jézussal bémegyek Az Űr örömébe; Ott könny nem hull, Boldogság lesz részem És örökös béke. S én, ki a sír ágyán pihentem, Fölébredek s élek a mennyben Mindörökké! Zathureczky Sámuel győri kántor (1881). Ítélet. Dallama: Oh felséges Atya Isten. *] CQ£ / \h mi Megváltó Krisztusunk, Ke«JOv« ^ gyes üdvözítő Urunk, Légy nyávalvánkban orvosunk !