Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

GYERMEKEK ÉS IFJAK HALÁLÁRA 411 Gyermekek és ifjak halálára. Dallama: Kegyes Jézus, én imádságomra. CC

Ι A gyenge virág már bimbójában, wwli xY íme, mint hervad nyíló korában! Akit szemléltünk gyönyörűséggel, íme mint tűnt el hirtelenséggel! 2. Az Úr adta, az Úr is vevé el, S nekünk tűrnünk kellene békével; De jaj, ha ily nagy bánatot mérsz ránk, Bocsáss meg, ha panaszra nyílik szánk! 3. Miért adtál éltet e kisdednek, Ha kedvességi már is megszűntek ? Ha szüleit búval betöltötte, Mihelyt sírással megköszöntötte ? 4. A gyászos apa, nézd, mikép eped! Az anyai szív csaknem megreped! Azért volt-e oly kedves magzatjok, Hogy annál mélyebb legyen bánatjok ? 5. Jaj, mily siralmak pályáján futunk! Mily sötét völgybe tévedett utunk! Oh nagy Isten, ha oly mélységes vagy, Béketűrésre erőt is te adj ! Kis János püspök (1770—1846). Dallama : Szivem keserűségét /gyenge virág életünk, Romlandó VWÖI vJ természetünk, Rövid pályánk határa, Elmulunk mint füst, pára. 2. Reggel a rózsa fénylik És míg sokan reménylik, hogy soká illatozik: Hirtelen elváltozik. 3. így a gyermek épsége, Élete és szépsége Elhervad, mint virágszál, Melyet letört a halál. 4. Mint a szép színt öltözött Virág levele között Titkon féreg rejtezik S attól veszte érkezik :