Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

430 HALOTTI IÍS TEMETÉSI ÉNEKEK 430 Mint változnak napok, órák, Setétség és világosság, Ilyen az öröm s vidámság. 4. Csak halandó, elmúlandó Az ember szépsége. Mint szél letör kis virágot, így jár ékes ifjúságod, Hervadását korán látod. 5. Csak halandó, elmúlandó Ember szerencséje. Mint a golyó, ha megmozdul, Majd erre, majd arra indul, így szerencsénk gyorsan fordul. 6. Csak halandó, elmúlandó Ember bölcsesége. Ki azt hitte, mindenhez ért, Küzdött földi dicsőségért, Tudománya, lám, mit sem ért! 7. Csak halandó, elmúlandó Földi kincs, gazdagság. Könnyen támad tüz és árvíz, S mit ember magáénak hisz, Mindent megront, mindent elvisz. 8. Csak halandó, elmúlandó Minden e világon. Mindent, mit e földön szerzél, Mindent érhet baj és veszély. Csak az áll meg, Ki Istent fél! 9. Oh Megváltóm, szabadítóm, Én édes Jézusom! Erősítsed én hitemet, Hogy semmi mulandó tőled El ne szakassza szívemet. Az utolsó versszak Petrőczi Kata Szidóniától. Dallama: Minden e földön csak elmúlandó. szebb örömünk víg napja leszáll, Mindent megemészt a sír, a halál. 2. De túl a síron, ezt vallja hitünk: Valódi hazánk partján kikötünk; S míg itten a szívmély gyászban eped, Ott szűnik a könny, a seb beheged. ló a világ, virágja lehull, Csillag leesik, minden megavul. Leg-