Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VI. Különféle alkalmi énekek

394 A HAZA ÉS A NEMZET 394· retve bölcsen vezetéd A századok során át. Hála Száll ma Milljó ajkról, s dicsének szól völgyön, hegyen: Jó Istenünk áldott legyen! 2. Örökségül e szép hazát Atyáinknak s nekünk adád S őrzéd, hogy meg ne döntsék Zúgó vihar s ezer veszély, Vér- s könnyözön, melyről beszél A sok dicső s bús emlék. Néped Véded, S bétakarod; erős karod nyugszik rajtunk; Zengvén téged áld ma ajkunk! 3. Áldunk, hogy Krisztus egyháza, Bár ős falát szélvész rázza, Áll s épül bércen, síkon. A sürü éjjelt elüzéd, A hit s szabadság szent tüzét Meggyújtád oltárinkon. Tavaszt Fakaszt Igéd napja, — ragyogtatja nagy hűséged; Végy ma tőlünk dicsőséget! 4. S bár vétkeztünk, te népedet Önkebleden melengeted, Atyai kézzel áldod. Kegyelmed, mint védő paizs, Körülvesz, oltalmaz ma is Népet, királyt, országot. Hü vagy, Maradj Kegyes Atyánk, bár elhagyánk, — esdve kérünk : Nincs kívüled más vezérünk! 5. Mely eddig ápolt, áld a kéz; Magyar! jövődbe bízva nézz Az új idők határán, Bár törjön rád nyugot, kelet, Ne félj, az Úr marad veled, S nem árt se kard, se ármány; Szégyen Légyen, Ha ki hónát, s Megváltóját megtagadja! Hozzád térünk, népek Atyja! 6. Oh, halld meg, örök Szeretet, Szent énekünk, mellyel neved Ma milliók dicsérik. Ε nép új hűséget fogad; Áraszd ki rá áldásodat S vezesd tovább a célig! Míg majd Bút, bajt Elfeledve, szebb életre mennybe jutunk S örök hazába viSZ utunk. Zábrák Dénes.