Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

297 ISTENBEN VALÓ BIZODALOM Dallama: Ki dolgát csak Istenre hagyja. TV/¥i Θ földön az én életem? Öröm s ööli ''Ι üröm változása; Ha ma szerencsémet szeretem, Holnap lehet fordulása. Oh, míg e föld lesz lakásom, Nincsen teljes boldogságom. 2. Vigasztalást ki nyújt hát nékem? Uram, csak a te kegyelmed; Üdvöm s egyetlen menedékem, A te atyai szerelmed. Bár tövises úton járok, Segítséget tőled várok. 3. Fájó szívem lecsendesíted, Biztatásod nyugalmat ad; Imádság által erősíted Benned vetett bizalmamat. Majd mindent jóra fordítasz, És háladásra indítasz. 4. Hogy áldást hozzon minden nap rád S bánat ne érjen, ne kívánd; Akkor,mivel bizonyíthatnád Hűségedet Isten iránt ? Örök tavaszt s derült napot, Nem itt, csak mennyben várhatod. 5. Lelkem, oh hát mit búslakodol? Van gondviselő Istened; Ha őrá hittel támaszkodol, Mit tehet a sors ellened? Védő szárnyát terjeszti rád S te könnyek közt rebegsz hálát. 6. Csak őt, csak őt hívd segítségül, Mikor szorongat ínséged; Ne félj, ő nem hagy, vigasz nélkül, Bár minden elhagyott téged. Ő adhat, ád is oltalmat, Ne csüggedjen bizodalmad! 7. Bízd őreá minden utadat, Ölébe hajtsd le bús fejed; Túrd békével nehéz sorsodat S a mennyországot ne feledd. Ott bú nem gyötri lelkedet, Szíved gondok közt nem eped. 8. Azért, Uram, éleszd s neveljed Tebenned való hitemet; Ama jobb életre emeljed Szívemet s reménységemet. így, tudom, szégyent nem vallok, Nyugton élek, nyugton halok. Szűcs István téthi esperes-lelkész (1768—1839).