Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

216 MISSZIÓI ÉNEKEK jen szent igéd, fis ismerjen minden nép, Hol a földet pogány lakja, Ott is fényljék az üdv napja. 2. Főpapunk, ártatlan bárány, Értünk adtad éltedet, Midőn a kereszt oltárán Önként ontád véredet; Leróttad a bűn diját, Kegyelmet nyert e világ; Oh üdvözíts minden népet, Terjeszd folyton szent igédet. 3. Szívvel, szájjal áldunk téged, Isten fia, nagy király; A mennyben királyi széked Az idők végéig áll. Légy velünk is, oh jövel, Szent országodat növeld; Add, a pogányság megtérjen, Téged féljen és dicsérjen. 4. Jézus a muló időben Mindig ugyanaz maradsz; Híveidet áldd meg bőven, Szálljon ránk üdv és malaszt, Szentegyházad szent ügyét Hatalmas karoddal védd; Add minden ajk, minden lélek, Téged valljon vezérének. Ünnepszentelés. Dallama : Mennynek, földnek teremtője. íj alleluja! oh szép reggel, Melynél Δ fl t A szebb^ már nem lehet! Nem küzdök ma kétségekkel, Ez a legszebb napkelet, Mely mosolyog szelíden S melyen szívem megpihen. 2. Isten jósága, mily édes! Mint a harmat száll reám, Az életnek friss vizéhez Elvezérel jó Atyám, Ki ez üde hajnalon Mindent színaranyba von. 3. Ma Sionnak drága napját Szent munkában töltöm el, Együtt mélység és magasság