Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

174 HÚSVÉTI ÉNEKEK Ott jobban foly a könny árja. Ámde Jézus megjelen Bármi bús rejtekhelyen. 3. Tudom én is, láttam sokszor, Jézus senkit nem hagy el. Eljő, mire kell, még jókor És a porból felemel. Lelkemet, ha néha kétség Tépte, mintha messze késnék, Közelb volt, mint gondolám S üdv, öröm kelt nyomdokán. 4. Oh maradj, szívem királya, Maradj velem, hű barát; A világ ha lelkem bántja, Hadd boruljak tereád. Vész, vihar ha fenyegetnek. Légy menedéke szívemnek; Közelléted üdvöt ad, Eloszlatja gondomat. 5. Bús emiékim ha felkelnek, Felém hangzik szózatod: Hogy nem hült ki hű szerelmed És hívedet nem hagyod. Szent igédből mindig jobban Megismerlek s lángra lobban Bennem is a szeretet, Mely összeköt teveled. 6. Másnak is te légy vigasza, Ki künn bujdos egyedül, Vagy kit fogva tart bánata S kamrájában otthon ül; Ha magába elrejtezik, Hogy ne lássák bús könnyeit: Látogasd meg őt, Uram, Ne legyen vigasztalan. 7. Jer, ha már beestveledik És napunk nyugvóra száll, Te segíts, ha közeledik, Mint sötét árny, a halál. Oh maradj velünk tovább itt, Kérünk mint hű tanítványid; Drága vendég, el ne hagyj, Hű barátunk csak te vagy! Áldozócsütörtöki énekek. Dallama: Dicsérd Istent, keresztyénség. Tézus Atyjához költözött S isteni feleaö' J ségben Él a dicső lelkek között Örökké az égben.