Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

168 HÚSVÉTI ÉNEKEK királyi széki, S a föld örömben részt vegyen. Elvégzé munkáját, A sír éjszakáját Meggyőzvén ól. Ki hive vagy, Örvendj, vigadj: Mert ő él ós te boldog vagy. 2. Már mi rettenthetne téged ? A sírtól csak bűn rabja félhet, Mi méltán vigadozhatunk! Urunk ő s él dicsőségben, Örüljünk, mert Főnk van az égben S mi az ő tagjai vagyunk. Értünk áldoztatott, De föl is támadott A' halálból. Sír éjjelén Kél égi fény: Te, oh húsvéti szép remény ! 3. Már nem lesz tántorodásunk, Minden kétséges aggódásunk Hit által lecsöndesedik. Mint zúgó tengerben kőszál, A Jézus tudománya úgy áll, S szövétnekként fényeskedik. Szétomlik a nagy ég, Föld megreng, tűzben ég, Semmivé lesz; Oh de a hit Megmarad itt, S örökké áld ós boldogít. 4. Megmaradunk mi is, élünk, Sír és halál nem bír mi vélünk, Csupán a test lészen halott. Jézus él s midőn akarja, Engem az Ur hatalmas karja Fölkelt s többé meg nem halok. Szózatja földre hat, Megnyitja síromat És föltámaszt. Vele leszek, Örvendezek, S örökös jutalmat veszek ! Kis János, püspök (1770—1846.) Dallama: Dicsőség mennyben Istennek. Λ t% 1 Uivek, vigyünk tiszteletet Lelkünk «« Δι 1 -»megváltójának; Örvendjünk a megfeszített Jézus diadalának. Jézus Krisztus dicsértessél, Hogy értünk halálra mentél S győztesen feltámadtál! 2. Életed és méltóságod Erősíti hitünket, győzelmes feltámadásod Vigasztalja szivünket;