Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

148 BÖJTI ÉNEKEK 2. Oh vedd emlékezetedbe, írd szivedbe Ε legforróbb szerelmet! TanuJj őtőle szenvedni, Megengedni, Győzni halálfélelmet. Kis János püspök, (1770—1846). Dallama: Én Istenem, én bűnös ember. Λ

/f iként csúfol, kinoz a vak nép • IV1 Téged, ki a legjobb valál! Meghurcol és átkozva ver, tép, Vad dühe módot nem talál. Azok szomjazzák véredet, Kikért áldoztad éltedet. 2. Ellenid mint gyűlöltek téged, A durva nép szidalmazott; De isteni nagy szelidséged Érettük így imádkozott: Atyám bocsásd meg vétköket, Nem tudják, mit cselekszenek! 3. Dicső példád tanítson engem A méltatlan bántalmakat Tűrő lélekkel elfelednem, Akármint szomorítanak. Kerüljek boszut, haragot, Mert te, Uram, úgy akarod. 4. Minden ember édes testvérem, Kegyes Megváltóm, általad, A szeretet legyen vezérem: Ε legnagyobb parancsolat. A ki gyűlöl és nem szeret, Méltatlanúl hordja neved. 5. Ha ártatlanúl kell szenvednem, És félreismer e világ, Még az sem ejt kétségbe engem, Mert győzni fog az igazság. Jézusban van reménységem, Benne örök üdvösségem. Szüts István téthi lelkész (1768—1839). Dallama: Elég immár. 1 ílft l^icsőült Főnk Kínos végóráját Jer • w V· ' ' hívek, vizsgáljuk S ebben csudás Szerelme próbáját Imádva háláljuk, Hogy értünk az élet bajait, Kínos halála fájdalmait Elszenvedé. Zathureczky Sámuel, győri kántor 1811.