Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

UÖ.JTI ÉNEKEK 143 Dallama: Jézus, ki bűnös lelkemet. I9Q Tlittel nézek keresztfádra, Üdvözítő «ÖWi Π Jézusom, Értem mentél Golgothára, Hogy lelkem mennybe jusson; Keresztfán liángzott mondásid, Mint utolsó tanításid, Bármeddig tart életem, Soha el nem feledem. 2. Míg átkoztak ellenségid, Imádkoztál üdvükért: „Jó Atyám, bocsáss meg nékik, Ne sújtsd őket bünükért" ; Add, hogy szívből megbocsássam Én is, ha sért, embertársam, így teszek példád szerint, Szent vallásom erre int. 3. Megszántad a gonosz latrot, Mert megbánta Vétkeit, A bűnöst is, te megtartod, Ha van benne élő hit; Az utolsó nehéz harcon, Vigasztalást igéd adjon, Hogy megtartasz engemet És együtt leszek veled! 4; Tanítványod s anyád sirat, De letörléd könnyüket: „ímhol anyád, ímhol fiad" — S összekötéd szivüket, Add, hogy kövessem példádat, Pártoljam, kit sújt a bánat; Minden embertársamat Szeressem, mint magamat. 5. Müy nehéz volt szenvedésed, Mint tépett a gyötrelem, Fájón hallom bús kérdésed: „Mért hagytál el Istenem? Ha nem birom a keresztet S már-már elcsüggedni kezdek, Oh ne hagyj el engemet, Tedd könnyebbé terhemet. 6. Az égető kín elgyötört S így szóltál: „Szomjúhozom", Add, hogy ón is minden gyönyört Megvessek, mely bűnbe von. Míg tart földi bujdosásom, Oltsd epesztő szomjúságom: Nyújtsd az élet italát, Mely üdítő enyhet ád. ;7J Bevégződött dicső pályád, Véget ért a szenvedés. Tőled nyerek én is pálmát, Nem fenyeget büntetés. Ha majd int a halál réve,