Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

138 BÖJTI ÉNEKEK temet. Ha végálomra hajtom Az én fáradt fejem, Ott is neved sóhajtom S elalszom csendesen. 6. Buzgó hálával áldlak, Oh Jézus, tégedet! Halálodért imádlak, Hogy. adtál életet. Ki hü voltál halálig És útad mennybe vitt: Add, éltem alkonyáig Kössön hozzád a hit! 7. Midőn eljő halálom, Vigasztalóm te légy; Előttem képed álljon, Amint halálra mégy. Míg csak egyet lehellek, Szívem benned remél, Hitemmel átölellek, Ki így hal: ól az, él! Clairveaux! Bernát (f 1153) után Gerhardt Pál (1607—1676). Dallama: Béke legyen a nap alatt. /"Ah földnek minden nemzeti, S égB ^ nek dicső seregei A porban s csillagok felett, Lássátok meg keservemet! 2. Én vagyok amaz egyszülött, Isten Fia, ki földre jött, Nagy szeretettel áldani, Bűnösöket megváltani. 3. Mi oka hát, hogy engem itt Egész világ csak keserít! Gyógyítok sok sebhedt szivet, S mind hálátlansággal fizet. 4. Az én szerelmes emberem, Kivel megosztám kenyerem, íme, csókjával árul el, Szeretet, hűség jelivel. 5. Barátaim, kik voltanak, Pártot ütvén, elhagytanak; Kik a lelkemhez nőttenek, Gyilkosaim ők lettenek. 6. Sir énrajtam völgy és halom, Föld is megindul kínomon; Kemény kőszikla megreped, A teremtettség kesereg. 7. Nap elborul, engem sirat, Látván én nagy kinaimat; Sirnak a fényes csillagok, Hogy fájdalmim olyan nagyok.