Keresztyén énekes könyv. Kiad. az Ágostai vallástételt tartó evangelikusok dunántúli Superintendencziája. 3. jav. kiadás (Pest, 1869)

ÉNEKEK

szenvedéséről és haláláról. 59 10. Hogy teljes szívvel te sajátod legyek, Minden hívságot érted félre tegyek, Minden dolgomban c?ak tetőled várjak, S előttedjárjak. i\. Tisztességedért készen mindeneket Er­ted eltűrjek, kereszt ínségeket, Üldözést, ha­lált és sanyarúságot, S háborúságot. 12. Mikoron pedig eljövend én végem, Add hogy beteljen minden reménységem, Erdemed által hogy hozzád juthassak, Boldogulhassak. Saját dallam. 7 q Jj* szomorú napot Oh ember gondold O. Ci meg, Hadd el e világot, Istenedhez térj megl Nézz most lélekben Jézusra, Miként jut kínra s halálra, Pedig neked jódra. 2. Lásd őtet a kertben Véres verítékben, Lelki gyötrődésben , S buzgó könyörgésben, lm a mennynek s földnek Ura Miattad jutott ily kínra Érted megy halálra. 3. Lásd Júdást latrokkal Mesterét feldúlni, És egy hamis csókkal Urát elárulni! íme ma­gát megfogatni Hagyja az Ur, s hurczoltatni! Kész érted szenvedni. 4. Nézd ! mint vitettetik A gonosz főpaphoz Miként kötöztetik Latroktól oszlophoz! iiíin­dent békével elszenved, Csak hogy neked tisz­tességed Legyen s üdvességed. 5. Lásd, hogy ostorozzák, S a fejébe nyom­ják A tövis koronát, Vérét azzal ontják, Nem hagynak rajta épséget. Ember! vétked mit érdemlett, Jól eszedbe vegyed. 6. Már Jeruzsálemből Ama Galgotára Vi­szik és sok szembő! Köny hull, hogy a fára

Next

/
Oldalképek
Tartalom