Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

95 ' szül mennyei koszorúd. Hozsannád égbe érve föl Dal lesz, mely téged üdvözöl. SZÁSZ KÁROLY. 127. Dallama: Midőn Jézus a keresztfán. 1. Sírjon az ég, sírjon a föld, Mely harmatos füvekkel zöld, A szép csillagok sírjanak, Mert szenved kedves világok — Könnyezzenek a virágok! 2. Oh gyászos nap! óh fájdalmas! Oh szomorú, óh siralmas! S halálos hírnek ideje: ím, szenved a bűnösökért, A bűntelen ont piros vért. 3. Oh ártatlan nagy áldozat! Kit az atya megáldozott Kegyeleműi bűnösökért, Sírba szállasz, hogy újonnan Ismét hozzánk megjöjj onnan! 4. A nap nem azért nyugszik el, Mintha soha nem jönne fel, De hogy hozzon nyugodalmat. Oh Jézus, te is elnyugszol, Lelkünknek nyugovást hozol. 5. Jöjj fel, óh világnak napja! Szépséged szívünk óhajtja. Kelj fel hamar koporsódból, Oh Jézus, lelkünk gyönyöre, Örök életünk öröme! XVII. századbeli ének után SÁNTHA KÁROLY. 128. Dallama: Mit bízik e világ. 1. Keresztfán halál meg Szerelmes Jézusom, Hogy nékem is legyen Keresztre vágyásom. Tégedet követvén Kereszt legyen sorsom, És béketűrésbe Hív megmaradásom.