Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

71· 146. Dallama: Jézus sebeidnek mélye. 1. Halhatatlan szellememnek Győzedelmes fegyvere! Melylyel síron és halálon Jézus diadalt nyere, Hit, ha végzem éltemet, Sírnak adom testemet, Légy lelkem vezérfáklyája, Hogy az ég legyen hazája. 2. Már e földön hű vezérem És védangyalom valál, Vezettél kies ösvényen, Hol várt rám veszély s halál. És ha ért nagy veszteség, Te vígasztalál s az ég. S el nem estem, de megálltam, Benned biztatót találtam. 3. Nem múlóhoz, Istenemhez Kapcsolod te szívemet S így vezetve biztosítod Sírontúli létemet. Élet vagy s feltámadás! Te vezetsz és senki más Szűk úton nagy célra minket Megnyugtatva szíveinket. 4. Téged bírva és követve Elmenésre kész vagyok, Mert te mondod : eltemetve^Nem leszek, feltámadok! Ε hitért jó Istenem Áldd örökké énekem! Ο köt össze veled minket S visszaadja kedvesinket. ELEFÁNT MIHÁLY 1816—1872. 97. 1. Föltámadsz! Föltámadsz én porom A sírból egykoron! Halhatlan éltet Adand Teremtőd néked! Alleluja! 2. Az elvettetett mag kivirúl! Aratást tart ar Úr. S mint kévék egybe — Egybegyűjtetünk mennybe! Alleluja! 3. Oh nap! hála s öröm napja te! Istenem