Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

2 Γ 38. 57. Zsoltár. 1. Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj, Mert csak te benned bízom egyedül. Több segedelmem nekem nincsen sehol; Szárnyaid árnyát védő födélül Terjeszd ki fölém és nem ingadozom. 2. Oh légy velem én szent segedelmem, Tör rám a gonosz elnyelni engem. Az oroszlánok vermébe jutottam, Már nyaldos a láng s fegyveres nyelvvel Közéig az ellen napról-napra jobban. 3. Te dicsőséged érjen az égig, Fénye a földet vonja be végig. Hálókat hánytak, már megöltek szinte, De gátat, Uram, te vontál nékik S ők maguk esnek felhányt vermeikbe. 4. Kész lelkem a te dicséretedre, Neved beszőni víg^nekekbe. Zendüljetek meg szívembe ti húrok! Óli áldalak én s hajnalra keive A napnak, Uram, neveddel indulok! 5. Minden népek közt, a merre járok, Egy nevet hordok, egy nevet áldok: Téged, Uram, ki igaz vagy az égig, Sőt dicsőséged a fölé szállott, És ragyog mind a föld végezetéig! SZABOLCSKA MIHÁLY. 30. Dallama: Szívem keserűségét. 1. Kegyes őrző pásztorom, Légy vezérem útamon; Bizodalmam csak te vagy, Kérlek engem el ne hagyj!