Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)
I. Általános tartalmú énekek
19 S királyunknak oltalma. Fordíts el csapást, bút, bajt És lia sírunk hantja föd be, A múló léten túl majd Vigy be Uram öröködbe! SZÁSZ KÁROLY. 27. "Dallama: Ok én reménytelen. 1. Elbágyadt lelkeknek, Szomorú szíveknek Ki vagy vígasztalója, Gyámoltalanoknak, Ügyefogyottaknak Erős oltalmazója. Mennybéli Istenség, Uralkodó Felség, Üdvösség megadója. 2. Sokfelől ostromol S ugyan reám omol A keresztnek zápora, Nincs kihez fordulnom, Segedelmet várnom, Mert Felséged ostora Reám eresztetett, Szívemre vettetett Hitemnek próbájára. 3. Tehozzád kiáltok, Ki férgecskéd vagyok, Figyelmezz kérésemre. Látod gyötrelmimet, Fájdalmas szívemet, Tekints szívem sebére. Irgalmas szemeddel S hatalmas kezeddel Jöjj el segítségemre. 4. Én gyarlóságomat S erőtlen voltomat Oh Úr Isten jól látod, Hogy bánátim terhét, Ostromló erejét Nem bírhatom, te tudod. Segedelmed nélkül Reménységem meghűl S hitem, ha nem táplálod. 5. Ha pedig tovább is Ez öldöklő tövis Sebhet akaratodból, Vigasztald szívemet, Én nádszál hitemet Erősítsd jóvoltodbúl, Ha holtig is érzem Ostorodat, vészem Jó szívvel, mint atyám túl. 6. Csak Jóbnak tűrését,_ Ábrahámnak hitét •Oltsad az én szívembe. Én reménységemet 2*