Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

IV. Függelék

IV Függelék. Nemzeti ünnepen. 212. Dallama: Ki csak Istenre dolgát hagyja. 1. Alázattal omlunk a porba, Örök Isten, színed előtt. Szívünket hozzád hála vonja. Ki a küzdésre adsz erőt. Kinek hatalmas karja véd, Áldozatot hozunk eléd ! 2. Te vezettél a bujdosásban, Kétségek és remény között. Fölénk hajoltál minden gyászban, Ha vész haragja üldözött. Téged hívtunk s az éjszakát Tekinteted ragyogta át! 3. Dicsőséggel körülöveztél, Mint a földet a napsugár; Szerelmed karjára emeltél, A harcban fegyverünk valál. Tűzoszlopkéut lángolt neved, Örök Felség, útunk felett. 4. Zivatartól megvédett szárnyad, Atyaikép bántál velünk. Szívünk mégis ellened lázadt Örök irgalmú Istenünk. Elhagytuk szent oltárodat, Kihamvadt rajt az áldozat. 5. Midőn kereszttel látogattál S reánk bo.csátád ostorod, Megdorgálván magadhoz vontál,