Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

129 Égi harmat, sem egy felhő. Akkor tövén vesz a virág, Fa tetején az ifjú ág. És enyészet dúl a földön, Mint egy bús siralomvölgyön. 5. De mihelyt te úgy akarod, Az egeket megforgatod. S támad szelíd, enyhe szellő, Esőhozó nyári felhő. Megnyíl az ég csatornája, S mindez szent kezed munkája. Te előállsz segítséggel, S kibékül a föld az éggel. 6. Embereknek édes atyja, Hitemnek élő szózatja Száll te hozzád egeidbe, Szent nevedet dicsőítve. Ne tekintsd, hogy sok a vétkem, Maradj velem az új évben, Te erősíts meg a hitben, Hogy éltemet újra kezdjem. ERDÉLYI JÁNOS 1814—1868. 174. Dallama : Jézus sebeidnek mélye. 1. Ki öröktől fogva voltál, Te a kezdet és a vég, Mi szívünk most mint az oltár, Melyen hála lángja ég. Isten, óh mi Istenünk, Őrző lelked van velünk. Mélységekben hogyha járunk, Te vagy a mi sziklavárunk. 2. Bujdosván e ködös éjben Új határhoz ért útunk. Kérünk, tarts meg a veszélyben, Míg célunkhoz eljutunk. Isten, óh mi Istenünk, Szép világod jár velünk, Míg a mennybe haza érünk, Mint csillag, hit a vezérünk. 3. Sok búbaj bánt minket itten, Mint ellenség vesz körűi, De szemünkről a jó Isten Minden könnyet eltörül. Isten, óh mi Istenünk, Szent vallásod van velünk, Őrangyalként vigasztalgat, Szárnyaival bétakargat. 4. Ez újévben óvjon, áldjon A megújult 9