Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

10 2. Közelben s túl a tengereken, távol, A napsugárban jóságod világol; A négy tájékról zeugési a szélnek Rólad beszélnek. 3. Te óvod bűntől lábaimat liiven, Hogy tiszta, csendes maradjon a szívem, S irányzód lelkem örökkévalóra, Nemesre, jóra. 4 Áldlak, Teremtőm, mindnyájunknak atyja, A ki sorsunkat bölcsen igazgatja. Add, hű lehessek hozzád mind halálig, Sírom zártáig! SÁNTHA KÁROLY. 15. Dallama: Az egek beszélik. 1. Oh! Isten nagy Felség, A kit a bölcseség Lángesze sem ér fel, Csak titkon s kutatva, Nevedet sóhajtja Epedő lelkével; Léted bár világol, Mint égő nap lángol, Szemünk belé nem nézhet; De hitünk, oh! Isten, Láthatja szünetlen A te felséges lényed. 2. A magas mennyboltok, A napok fenn rajtok, Erődnek csodái; Kicsinyke kis lények, Látatlan kik élnek, Jóságod munkái; Mozdul a semmiség, Épül a mindenség Csak egy tekintetedre; Világok elmúlnak, Idők megújulnak A roppant végtelenbe'. 3. Magasság és mélység, Viharzó sötétség, Égi láng villáma; Harmat, mely titkon száll S a gyönge virágszál Mind kezed munkája. A te sok csodáddal, Lételem is rád vall, Dicsőséges teremtőm, Azért én is áldom És buzgón imádom Nevedet mindörökkön. 4. Lelkem nézz föl bátran, Bár csak tükrön által Látod most az Istent; De ha lehull zárad,