Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

119 vére éléstől S óvja lelkiismeretemet Vétkes elszenderedéstől, Mely lelkemnek gyászos lenne S rút .vétkek rabjává tenne. 6. Ez éltem végén is kegyesen Biztat halhatatlansággal, Remény fegyverével győztesen Vívat a romlandósággal. A mennyországba nyit útat S ott mely boldogságot mutat! 7. Oh tudom, tudom kiben hiszek, Nem, nem hagyom el hitemet! Akármely terhet könynyen viszek, Míg az emeli lelkemet. Szent vallás, te vagy legfőbb kincs, Náladnál becsesebb jó nincs! 8. Te, te hív angyala lelkemnek, Te kísérj engem síromig. Te világíts gyenge szememnek Dicsőbb fényhez jutásomig, Hol legszebb hangja lelkemnek Téged hálál Istenemnek. Kis JÁNOS 1770—1846. 160. Dallama: Mennynek, földnek teremtője. 1. Drága szózat Isten ajkán, A mely áldást hoz reám, Ezen épül üdvösségem, Igéd fundamentomán. Benned minden élvezet, A mi Istenhez vezet. 2. Benned ízlelem előre A túlvilág örömét. Te vagy lelkem enyhítője, A mi táplál s óva véd. Élet, kenyerét adod, Élet vizét csorgatod. 3. Oh Szentlélek, mely bevésed Szívembe e szózatot, Táplálj mindaddig hitemben, Míg tudója nem vagyok, Hogy az Úr ajkán e szó, Mily gazdag, áldást hozó. 4. Óh tégy áldott szántófölddé, Melynek dús termése lész, Nyisd szemem föl, hogy meg-