Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

karácsony ünnepe ne csak vidámságot, hanem lelki megújhodást is hozzon a világnak. A karácsonyi szent ünnepekre való készülődé­sünkéi pedig tedd öröinliozővá örök alyai jóságod szerint. Amen. Adventre alkalmas bibliai helyek: Jöjj be, Istcnnnek áldott embere, mii állasz odakünn, liolott én elkészítettem a házat! (Móz. I. 24, 31.) Szabadításra várok, Uram! (Móz. I. 49, 18. Prófétát támaszt néked az Cr, a te Istened, te közüled, a te alyádfiai közül, azt hallgassátok. (Móz. V. 18, 15.) Az Cré a szabadítás! Legyen a le népeden a te áldásod. (Zsolt. 3, 9.) Uram, vezess engem a le igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te utadat. (Zsolt. 5, 9.) Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a benned bízókat a támadóktól. (Zsolt. 17, 7.) Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved és várjad az Urat. (Zsolt. 27, 14.) Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, óh Γ ram, hűséges Isten. (Zsolt. 31, 6.) Hallgass meg, engem Uram, mert jó a te kegyelmességed! Irgalmasságod sokasága szerint tekints énreám és ne rejtsd el orcá­dat a te szolgádtól, mert szorongattatom nagyon. Siess, hallgass meg engemet. (Zsolt. 69, 17-18.)' A nép, amely sötétséggel jár vala, lát nagy világosságot, Akik lakoznak a halál árnyékának völgyében, fénv ragyog fel fölöttük. (És. 9, 2.) Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet! Így szól Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott. Hiszen kétszeresen sújtotta őt az Űr keze, minden bűnéért. Egy szó kiált: A pusztá­ban készítsétek az Ürnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy felemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon és legyen az egyenetlen egyenessé és a, bércek­rónává. És megjelenik az Ür dicsősége és minden test látni fogja azt, mert az Cr szája szóll. (És. 10, 1-5.) Íme, az Cr Isten jő hatalommal és karja uralkodik! Íme jutalma vele jő és megfizetése őelőtte. (És. 40, 10.) Íme, az én szolgám, akit gyámolítok; az én választottam, akit szívem kedvel. Lelkemet adtam belé, törvényt beszél népeknek. (És. 42, 1.) Én, az l'r, hívtalak el igazságban és fogom kezedet és meg­»rizlck és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává, 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom