Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)
I. Ünnepi imádságok
— 38 II. Örök jóságú Isten! a hála szent érzelmével borulunk le mennyei trónod előtt s lélekben és igazságban imádjuk és dicsőítjük szent nevedet azon könyörülő kegyelmedért: hogv Jézust megváltásunkra küldötted, minket a bűn örvényéből kiemelve, emberi rendeltetésünk nemes tudatára hoztál, hitünk fejedelmének kínszenvedése és halála által bűneink bocsánatával megörvendeztettél és a megigazúlás és üdvözülés reményével ruháztál fel, hogy félelem nélkül haladjunk az örök élet ösvényén. / Erezzük, mennyei Atyánk! hogv a gyarlóság sokszor erőt vesz rajtunk, a föld lelánczol, a test és világ megbénítja lelki erőnket; tudjuk, hogy törvényed betöltésében, országod keresésében és lelkünk üdvének munkálásában mennvei hivatásunknak egvedűl iigv felelünk «/ Ο «,·' öt/ meg, ha Jézus evangyélioma és példája szerint folytatjuk keresztyéni pályánkat és töredelmes szívvel s igaz bűnbánattal keressük Jézus keresztje alatt bűneinknek bocsánatát. Kölcsönö zd nekünk szent lelkednek megszentelő erejét, hogy őszintén megbánva bűneinket, megfeszítve a test bűnös kívánságait, megtagadva és legyőzve a világszerelmét, szent fiad nyomdokán szentül, mértékletesen és igazán éljünk, üdvünket és boldogságunkat szent törvényed hű teljesítésében találjuk. Támogass áldó kegyelmeddel, hogy mikép hitünk fejedelme már gyenge gyermekkorában így szólt: „Nekem annak akaratát kell cselekednem, a ki engemet elbocsátott," úgy mi is oly állhatatos szeretettel függjünk rajtad, mennyei Atyánkon, mely akaratodat cselekszi mind halálig, örömét és boldogságát szent akaratod hű teljesítésében találja. Adj nekünk erőt és kitartást, hogy mint megváltónk az istenfélelem és igazság útjáról soha el nem tántorodott, hanem élő hit és törhetlen bizalom csatolta Hozzád, úgy mi is az üdvözítő hit fáklyájánál