Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 14 .— nekünk váltságot készítettél a Jézusban és üdvösséget mutatsz híveidnek az örök élet beszédében. Urunk és Istenünk! ki Jézusban Atyánkká lettél, taníts meg minket a hit által ismeretedre, hogy lélekben és igazságban tiszteljünk téged, atyai gondviselésedre bízzuk magunkat és bölcs végzéseiden megnyugodjunk. Uram ! add értenünk igazságodat, hogy teljesítsük törvényidet, kerüljük a bűnt és gyönyörködjünk utaidban és ha gyarlóságból eltévedünk, mutasd meg Üdvözítőnket, hogy nála keressünk erőt, mely estünkből felemeljen, az istenfélelem és tiszta erkölcs szent ösvényén megtartson és a benne való hitben életet és üdvösséget kölcsönözzön. Ur Jézus Krisztus! ki ember fiává levén Isten fiaivá avattál bennünket és megigazulást szereztél nekünk keresztfahalálod által, tisztítsd meg a bűntől sziveinket és eszközöld újjászületésünket, hogy a föld gyarlóságait levetve, oly indulat legyen bennünk, a milyen volt tebenned, oly hűséget tanusítsunk mennyei Atyánk iránt, a milyet te tanusítál, oly engedelmesség vezéreljen minden tetteinkben, a milyet te felmutattál, hogy így a gonoszt eltávoztatva jó lelkiismeretünk legyen Isten és emberek előtt s ártatlanságban tartsuk meg testünket és lelkünket a te dicsőséges eljöveteledig. Hitünk elkezdője és elvégezője, gyámolíts minket szent lelked hatalmával minden lépteinken, hogy örömünk és reménységünk el ne veszszen, hanem az igaz hitben és szent életben állhatatosak legyünk mind halálig; hogy házunk legyen templomoddá, életünk minden órája tiszteleted órájává, hogy így halálunkban lássunk megnyilatkozott egeket s felvétessünk az örök üdv és boldogság hazájába, a te kegyelmedből. Amen. III. Hol vau a fény, melv az értelemnek Sötét éjszakáját űzze el, S az igazság, melyért majd remélve, Majd csüggedve lelkünk esdekel?