Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

— 223 — dos, jó szívért, η mely]vei boldogította családját; a polgárerényekért, melyekkel a közügyeket szolgálta; a törhetlen hűségért, melylvel Sionnak falain: az egyház védelmén őrködött. Te láttad, I ram! mint becsülte meg a tőled vett talentomoknak kettős mértékét, s használta buzgón az emberiség sebeinek orvoslására, nagy nevednek dicsőítésére, ösvényén az igazság volt iránymutatója, a szeretet útitársa, a hit kebelében az áldozatkészség szent tüzének élesztője; még a nyavalyák ostroma alatt is a te házadhoz való buzgó szerelem emésztette őt. r Áldunk atyai kegyelmedért, melylvel őt pályáján kiséréd, jó törekvéseiben gyámolítád, s erőt adál neki arra, hogy itt a köztiszteletben romolhatlan emléket állítson nevének, és a hivatását jól betöltött lélek nyugalmával fogadhatta a halált. Legyen áldott közöttünk emlékezete; virraszszon mellette a hálás kegyeletnek ki nem alvó lángja. Legyen az ő élő hite az egyház szolgálatában a hívek előtt lelkesítő példa. A munka mezejéről számadásra szólított lelkének pedig add meg a hűség hervadatlan koronáját: az örök üdvösséget. Fedezze gondviselő karod a családot, mely kidőlt oszlopát siratja; enyhítsd bánatát a vallás igéivel. Keltsen megnyugovást végzéseden az özvegy és az árvák szivében azon hit, hogy boldogok azok, kik az Urban halnak meg. Elhunyt kedvesük tőlük eltávozott, de velük lesz a te atyai jóvoltod, s a sírparton megválókat boldog viszontlátással egyesíted egykor az egekben. Maradjon meg egyházunkon atyai áldásod. Ihlesse meg szent lelked a vezéreket és a népet, hogy mint Krisztusnak jó vitézei, hit-, szeretet- és reményben egyesülve munkálkodjanak az evangeliom szellemének terjesztésén, a világosság, szabadság és igazság országának építésén. Tarts meg mindnyájunkat jóltevő kegyelmedben, szent Fiad, a mi Urunk Jézusért, most és mindörökké. Amen.