Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

— 218 — kiragadtad az élet azon nehéz bilincsei közül, melyekbe, ki tudja, nem-e őt is kínok özönével verte volna a szenvedés; s hogy, jóllehet be nem töltéd életét hosszú napokkal, de hosszas nyomorúság elől megóvtad, megszabadítád s megadtad neki a te üdvezítésednek örömét. Istenünk! az élet nehéz óráiban is szerető Atyánk! taníts minket e rendkívüli gyászeset által is, — mely oly meggyőzően hirdeti nekünk a szomorú igazságot: „csak egy lépés a köze az életnek és a halálnak" — taníts a te útaidon járni, mértékletesen, szentül és igazán élni, életünket becsülni, kedveseinkért munkálkodni, egymást szeretet által boldogítani; taníts minket, hogy magunkat el ne bízzuk, megtérésünket ne halogassuk: hogy így akár hosszas szenvedés, akár hirtelen szerencsétlenség által szakítod meg életünk fonalát, Te benned vetett hittel hajthassuk a halál álmára fejünket, s a Te kegyelmed által örök életre ébredjünk, szent fiadért, a Jézusért. Amen. Tanító felett. Igazság és világosság örök kútfeje, mindenható Isten! Hatalmadat hirdeti a fényt sugárzó nap, a meg-megújuló természet, bölcseségedtől nyer új erőt a kutató munkás ész. Tőled jön az áldás a nemes lelkek fáradozásaira, kik a közügy szolgálatára, a felvilágosodás terjesztésére áldozzák a kezeidből nyert talentomokat. Téged illet mindenek előtt a dicsőítés, mikor egy hű munkás koporsója felett visszatekintünk a Te országod építésében hasznosan töltött éveire. / Életnek és halálnak Ura! Ε ravatalon egv kiszenvedett munkásod fekszik, ki megfáradva a hivatás terhei és a reátört szenvedések ostroma alatt, síri álomra hajtotta fejét. Hálát rebegünk néked, ki őt eddig közöttünk megtartád, mint a zsenge ifjúság oktató vezérét és törekvésében híven gyámolítottad a jóakarat és béketűrésnek lelkével. Te általad erősítve betöltötte tisztét. Buzgóságával a nép előtt járt, vivén mind az Isten házáig nagy örömmel és dicsérettel az örvendező sokaságot. Gyászolva környezi koporsóját a hívek serege, melyet