Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

V. Temetési imák

— 194 — Egyiknek a szeretetet, békeséget adod útitársakul és sokáig a boldogság ösvényén hordozod; a másiknak már bölcsője mellől elvonod a legelső gyámolt, s helyette az ínséget állítod kísérőül a zsenge élet mellé. Az egyik hosszú pályát végezve és életével megelégedve vénségében megy a koporsóba; a másik még mint gyermek sóhajtja a halálos ágyon, kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai. Megilletődve tekintünk Uram ! e koporsóra is, melyben egy gyönge gyermek száll a sír hantjai alá. Korán elvetted mellőle a támaszt; alig ismerheté a gondos jó atyát; alig örülhetett a boldogságnak, mely az anyai szeretetből fakad, midőn porba esett fejének koronája, siralomra fordult öröme és a boldog gyermek álmákból a szomorú árvaságra virradt. Miért szólítod el az édes anyát, kiben a magzat számára a leghívebb dajkát rendeléd, mikor még magával jótehetetlen gyermeket kell vissza hagynia? miért küldöd sírba az apát a házból, hol őt még a nevelés gondjai marasztalják ? Ez intézkedésedet gyarló elménk nem érti, de megnyugszunk mégis végzéseden mennyei Atyánk! mert tudjuk, hogy Te mindeneket szent czélból tészsz, mindeneknek üdvösségén munkálkodol. A halál útján távozót atyai kebledre fogadod; az itt maradóról nem veszed le őrző szemeidet. Nem feledkeztél meg ezen árváról sem ! Te gondoskodtál róla míg élt; Te ébresztéd a részvétet, mely őt felölelte s könyörülő szivvel törekedett felejtetni vele súlyos veszteségeit. Meghajlunk határozatod előtt most is, midőn árvaságának véget vetél s elküldéd érette a halál angyalát, hogy elvigye oda, hol előre elment szülei dicsőült alakban várják őt. Nem akartad, hogy tovább is itt keseregjen a pótolhatlan szülőanya után, és édes apát kereső szemeiben a sírkereszt fakaszszon bánatkönyeket. Elhívtad a földről, hol a legdrágább kincseket elveszté s magadhoz vetted a mennybe, hol feltalálja mindazt, a mi igazán boldogít. Megmentetted a halálban e világ kísértéseitől, a szenvedések terhétől, a mely alatt a földi vándor sok-