Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

Előszó

— XII — szemet hozni az építéshez, s így 1886. őszéig a műhöz szükséges anyagok egy részének gyűjtése eszközöltetett csak. Ez év végén, a dunántúli szerkesztő püspöknek gyöngélkedése miatt, az Agenda szerkesztését a tiszakerület püspöke, Czékus István vette át, a mint azt az 1887. évi egyet, gyűlés jkvének 38. pontja tanúsítja, s a nagyfontosságú mű szerkesztését az 1887-ik év elején tényleg meg is kezdte. A mű építése most már szakadatlanul folyt, bár a szerkesztőnek nem kis nehézséggel kelle megküzdeni, miután a lelkészi kart a mű építéséhez felhivó lelkes és lelkesítő szózat keveseknél talált meleg kebelre, s a szerkesztőnek az építőanyagot is nagyrészt saját lelke tárházából kelle összehordani. Méhszorgalommal hordta s dolgozta fel az anyagot, s lankadatlan munkakedvvel építé a nagyfontosságú művet, úgy, hogy annak első, az „egyházi szertartásokra" vonatkozó része az 1889-iki év elején nyomatás alá került s az ugyanezen évi egyetemes gyűlés asztalára már teljesen készen tétetett le, kilátásba helveztetvén a második — az „Imák" — részének is 1890. évi április hóban megjelenése. Pihenni nem tudó lelke hitbuzgóságának kiapadhatlan, életadó forrásából új erőt merítve, bámulatos kitartással munkálkodott s Isten segedelme által támogatva végrehajtotta volna a nagy feladatot ... de az életnek ura máskép intézkedett! Elébb betegség által megköté a fáradhatlanul munkálkodó kezet, s aztán (1890. február havában) magához szólítá a nagy mű építőjét, lelkét, alkotóját, a nagyobb Alkotó! A mű fonala kiesett a holtra vált szerkesztő kézből, ép akkor, midőn már annak tetőzéséhez fogott, a kincsesház összeomlott, s a romok felett mintegy gyászbaöltözötten állt a befejezetlen Pantheon: a Magyar Agenda! Az összeomlott kincsesház romjai alól az Agendához gyűjtött kincseket előhozni, műbe illeszteni, a még hiányzókat pótolni s aztán a művet betetőzni, a mű építésébe a mester által már beavatott tanítvány, a nagy elhunyt veje, szellemi örökének egyik örököse tiszt. Kemény Lajos osgyáni lelkész bízatott meg a főtiszt, püspöki kar által. Az „alkalmi imák második fele, a hétköznapi és temetési imák"