Karsay Sándor – Czékus István: Agenda I. (Budapest, 1889)

Bevezetés

- ν — 2. Azon vasárnapokon, melyeken az érettebb ifjúsággal katechizáczió tartatik, a lelkész az istentisztelet végeztével az oltár elől emeljen rövid fohászt a kegyelem Istenéhez és miután a katechizácziót befejezte, hasonlóan az oltár elől mondjon imát és áldást. c) Hétköznapon. 1. A mindennapi reggeli istentisztelet egyszeri beharangozás után egy vagy két énekkel veszi kezdetét, annak végeztével a lelkész a szószéken vagy hosszabb reggeli imát mond, vagy pedig szentírási magyarázat és imával végzi, mi különösen a nagyobb gyülekezetekben rendes bevett szokás, és a Miatyánk elmondása után áldással fejezi be. 2. Kívánatos, miszerint böjti és adventi időben a hivők lelki épületének emelésére az evangyéliomok Krisztus eljövetele és kínszenvedésére vonatkozó részeinek magyarázata ott is életbe léptettessék, hol az eddig szokásban nem volt, vagy munkaidőben az írásmagyarázat szünetel. II. A szent cselekvényeket illető eljárás. a) A keresztségre vonatkozólag. 1. A szent keresztség rendesen a templomban az istentisztelet végeztével eszközlendő, de kivételesen a nap más időszakában és a háznál is végeziíető. 2. A keresztatya és keresztanya a gyermek megkeresztelésénél megjelenni, vagy akadályoztatás esetében helyettesről gondoskodni tartozik, mennyiben egyrészről általok ünnepélyes igéret teendő, más részről pedig szükség esetében tanúskodni is tartoznak. 3. Gyermekek, kik még konfirmálva nincsenek, keresztszülők és komák nem lehetnek.